Egy lány naplója

HALII! Annyira boldog vagyok...most már. Tegnap elmondtam Pafnak, h bejön, meg minden. Most egy jópáran mondhatjátok nyugodtan, h mekkora nagy barom vagyok. Nem hazudok, délután 5 óráig én is így éreztem magam. Mint egy óriási nagy barom, aki mindent elszúr. De aztán a tesóm miatt büntibe voltam, azaz nem mehettem el sehová (és ez mind azér volt, mer nem tanítottam meg biciklizni :S), és még gépezni se gépezhettem. Viszont jött a megmentőm. Ez a megmentő nem más, mint Nett (ahogy én nevezem :D), aki csodálatos hírt hozott. Azt, h Pafnak lehet, h én is bejövök, csak...még nem ismer(?)! És először nem hittem neki, de miután elment, bemásolta nekem a beszélgetést. És tényleg Paf írta...! És most, ahogy feljöhettem apa jóvoltából ismét bemásolt egy beszélgetést,, amibe ha nem is valja be teljesen, de egy kicsit elismeri, h bejövök neki. Azt írta Nettnak, h már vár, és amikor megkérdezte, h bejövök e neki, azt mondta h: ja. Nem nagy cucc, de ti nem ismeritek Pafot. Jó-jó, nem mindenkinek jön be, de kit érdekel mások véleménye ilyen helyzetben?????! Na ugye, h senkit?!! Szóval, most happy vagyok, nem tom meddig fog tartani. De most non jó, non király. Hát a mai napom így telt. Reggeltől délután 5-ig hozzám alig lehetett szólni, és azóta...mintha kicseréltek vna. Na pápá!